A másik culináris élvezet sziciliai utam során a narancsos-citromos-ricottás
édesség, amire Zsuzsi hívta fel a figyelmemet. :-) A cukrászdákban készen, a boltokban az üres, előre sütött ostyahengereket lehet kapni. (Még a benzinkutaknál is!) A cannolo magyarul csövecskét jelent; amikor a desszert receptje után kutattam, a "gastroblogger" társak egyik problémájának a tészta formázására szolgáló fémhenger beszerzését találtam. Ám szerintem a nálunk használatos habrolókészítő erre a célra tökéletes! A recepteket átdolgoztam úgy, hogy 4-6 főnek elegendő édességet tudtam készíteni.
Az ostyahenger tésztája hasonlít az omlós tésztához így
15dkg liszt
2 dkg vaj
1 db tojás
2 evőkanál cukor
2-4 evőkanál marsala (édes, fehér desszertbor)
1 csipet só
1 csipet fahéj
1 teáskanál kakaópor kell.
A töltelékhez
25 dkg ricotta
10 dkg "mascarpone" (ahogy ezt Yasmine-bazárjában tanultam)
2 zacskó vaniliáscukor
1 kávéskanál narancsvirágvíz
2 teáskanálnyi citrom- és narancshéj
A tésztához a hozzávalókat összegyúrom, majd egy órára fóliába csomagolva hűtőbe teszem.
A ricottának mindig van egy kis leve, ezért a házi mascarponéhoz hasonlóan lecsöpögtetem, majd homogénné keverem a többi adalékkal együtt. felhasználásig ez is visszakerül a hűtőbe.
A tésztát vékonyra (1 mm) nyújtom. 7x7 cm-es négyzeteket vágok belőle, majd a vajjal vagy olajjal előzőleg megkent habroló formára hajtom őket úgy, hogy a négyzet átlóján lévő sarkokat hajtom egymásra. (kevés tojásfehérjével jobb tapadást érhetünk el) Magasfalú lábasban forró napraforgóolajban kisütöm, villákkal törlőpapíros tálra teszem, kiemelem a fémhengert és hűlni hagyom.
Tálalás előtt egy órával csokoládét olvasztok, amibe belemártom a cannoli végeit majd rögtön megszórom egy kis kókuszreszelékkel. A krémet habformázó zsákba töltöm, majd ügyesen megtöltöm a hengereket.
A krém tetejére ízlés szerint kerülhet vágott mandula, pisztácia, csokoládé vagy kandírozott citrom/narancshéj. Most amarenaval díszítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése