Sajnos, már 13 éve, hogy nagymamám sincs közöttünk. Így többnyire csak a halottak napi megemlékezésre megyünk "haza" Kőszegre. Ilyenkor mindig felkeressük a hegység egy-egy kedvelt túraútvonalát. Ha szerencsénk van akkor találunk több-kevesebb szelídgesztenyét, illatos rókagombát, vagy fűszeres vargányát. Az utóbbi napok esőnélkülisége miatt gombával alig találkoztunk, és egy-két fotogén gesztenyén kívül, inkább csak a táj szépségében gyönyörködhettünk. Néhány festői képkocka erről.
xxxxxxx
xxxxxxx
xxxxxxx
xxxxxxx
Most a felújított Stájer-házakat tűztük ki barangolásunk végcéljaként.
Az első két épületet Kőszeg városa a XVIII. század végén lakóháznak építette Stájerországból 1750-ben, Mária Terézia Erdőrendtartásának (erdőtörvényének) kiadása után, a szakszerű erdőgazdálkodás megkezdésére behívott erdészek számára. Az erdőőrök 1780 tájától egészen 1954-ig laktak itt, és 1920 után panziót is berendeztek, ahol olcsón árusították teheneik friss tejét, az abból érlelt sajtot, valamint kenyeret, szalámit és bort.
A vadászlakot 1830-ban Chernel György építette.
A ma is itt álló haranglábat az 1902-ben elhunyt Kayszrál Károly erdész hagyományából állították, de a harangja ma Szombathelyen, a Falumúzeumban található. A haranggal nemcsak az erdőmunkások munkaidejének elejét és végét jelezték, de olykor az eltévedt turisták érdekében is megkondították.
Jelenleg Erdei iskola és erdészeti múzeum működik a házakban, aki teheti és erre jár keresse fel a házak közelében lévő Ciklámen-forrást is.
"A nap képe"
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése