2012. november 18., vasárnap

Rambután, a Licsi rokona



 A rambután (Nephelium lappaceum) a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozik, Délkelet-Ázsia legkedveltebb gyümölcse. Fája közepes magasságú, terebélyes koronájú, örökzöld fa. Levelei szórt állásúak, fonákjukon szőrösek. A gyümölcs a virág összetett fürtjéből keletkezik, csomókban terem, és sűrű szőr borítja. A rambután gyümölcse leginkább ebben, a szőrös voltában különbözik a rokon fajtájú licsitől.
 A szőrös, bibircsókos, vastag, a szelídgesztenyére emlékeztető héj alatt üveges fehér, olykor gyengén vöröses, lédús magköpeny (gyümölcshús) van, amely kellemes, édeskés-savanyú, zamatos ízű, és a cseresznyéhez hasonlóan ropogós. Szorosan tapad hozzá a hosszúkás-elliptikus, a datolyáéhoz hasonlító, barnás vagy fehéres héjú mag.
A trópusokon igen nagyra becsülik ezt a bőtermő, lédús, zamatos gyümölcsöt, amelynek igen nagy a C-vitamin tartalma. Íze savanykás, hasonlít a licsire, nagy hőségben kellemesen üdít.
A mag íze keserű dióbélszerű, de nyersen gyengén mérgező, ezért a Fülöp-szigeteken megpörkölik a magot. A gyökérfőzetet lázcsillapításra, a levelekből készített pépes borogatást fejfájásnál használják. A magból szappan és gyertya előállítására alkalmas faggyút nyernek.
A szappanfafélék onnan kapták nevüket, hogy e fajok magjából - szaponintartalmuk miatt - szappant, mosószert készítenek.
Maláj, illetve indonéz nyelven a szőrt illetve a hajat a rambut szóval jelölik, valószínűleg innen származik a neve: a 'szőrös gyümölcs'.
Bővebben a forrásoldalon a Házipatika.com-on olvashattok.






1 megjegyzés: