Kunefa, Knafa, Kenefa....

Ez a lámpa a Földközi-tenger partján fekvő, a világ egyik legrégebbi kikötőjének várvédő ágyújai közelében látható. Jaffa (Yafo) , melyet a Biblia szerint Noé fia, Jáfet alapított, hangulatos mediterrán település, amit a múlt század közepén a tőle északra felépített új városhoz -"Tavaszdomb" (Tel Avivhoz)- csatoltak. Az ősi falak ma pezsgő művészeti, kézműves és szórakoztató központként szolgálnak. 2005-ös, első izraeli utunkon itt ettünk a sütemény legfinomabb változatát. Tavaly több próbálkozás után az ammani a Habibah cukrászdában leltünk hozzá hasonlóra, így "sajnos" attól fogva, oda minden nap el kellett látogatnunk. A tipikus közel-keleti édességek mutációit Dél-Európától Észak-Afrikáig mindenütt megtaláljuk, ám itthon még nem láttam ilyet. Mivel arrafelé a magánhangzókat csak néha jelölik, így nehéz volt rákeresni a weben is. De elhatároztam, addig nem nyugszom, míg nem sikerül a tökéletes utánzatot előállítanom. A tésztáját hamar beazonosítottam az ultravékony kadaif tészta kell hozzá. (Elérhető áron, mindig lehet kapni a VIII. ker. Baross u. 125-ben a Zenubia, Keleti-fűszerek boltjában).
A különböző recept vátozatokból kikísérleteztem, hogy a mozzarella és kecskesajt keverékével tudom elérni azt a savanykás-pikáns ízt, ami ellensúlyozza a keleti édességek túlzó sziruposságát. Egy rejtély volt, hogy lesz oly rikító narancssárga...
Véletlen folytán egy videós receptben láttam meg a pofonegyszerű megoldást: ételszínezék. összehasonlításként idemásolom az "eredeti" és az általam készített változatot. Ízének hasonlóságát a velem együtt utazók igazolják.Egy kb. 40x40-es tepsihez (kb. 8-10 főre) kell:
egy zacskó (500g) kadaif tészta,
1/2 liter író (buttermilch)
30 dkg mozzarella,
20 dkg natúr kecskesajt,
narancssárga ételszínezék,
a sziruphoz 40 dkg cukor,
1- másfél dl víz,
citrom/lime ízlés szerint rózsavíz,
díszítéshez darált pisztácia
A tepsit kivajazom, a sütőt 200 fokra előmelegítem. A légmentesen lezárt összezsugorított tésztát kis adagokban a robotgép aprítójával feldarabolom. Az írót meglangyosítom, belekeverem a színezéket majd a felaprított tésztára öntöm, s egyenletesen eldolgozom. A tészta felét a tepsibe nyomkodom, a sajtokat lereszelve összekeverem és rászórom, majd a maradék tésztával befedem. 30-35 percig 180-200 fokon sütöm. A szirupot felfőzöm, ízesítem, majd a sütőből kivett tésztára öntöm. 10-15 cm négyzeteket vagy téglalapot vágunk belőle, amit apróra vágott pisztáciával díszíthetünk. Aki szereti a baklavát, ez is kedvencévé válhat!

Csokiláva

Rövidnek nem mondható hallgatás után először egy egyszerű, és mégis pompás desszerttel szeretnék visszatérni, s újból rendszeresen jelentkezni.
Egy születésnapi főzőcskén kellett volna a szakácsnak bemutatnia ezt a "sütit" ám egy vacak, szalonnás korongocskát sikerült produkálnia. Az ő kudarca sarkallt, hogy megtaláljam a leírásnak megfelelő receptet. Tudniillik ez egy olyan francia édesség, aminek a külső borítása kemény, de amikor belevágunk a lágy csoki, mint egy lávafolyam folyik a tányérra. Gyümölcsvelővel, fagylalttal, de csak magában is mennyei ez a fogás.
Íme a hozzávalók:
20 dkg étcsokoládé, legalább 70%-os
20 dkg vaj
30 dkg porcukor
6 db tojás
10 dkg liszt
vaj, liszt a forma kikenéséhez.

A csokit a vajjal vízgőzön felolvasztunk. Közben a tojásokat habverővel (robotgéppel) felhabosítjuk a porcukorral, majd hozzáadjuk az olvasztott vajas csokit s legutoljára a lisztet. Bekanalazzuk a kapszlikba, 180 fokon 10 percig sütjük.(Ha lehet légkeveréssel) Mindenképp előmelegített sütőbe tegyük, hisz az a titka, hogy rövid idő alatt szilárd "kérge" süljön, de a belseje folyós maradjon. Ha nincs légkeverőnk, akkor inkább emeljünk a hőmérsékleten.

A kapszli lehet nagy muffin sütőforma, de bármilyen 6-8 cm átmérőjű tűzálló pohárka, csésze is megteszi. Ilyen lett a "kitörés" után :-)

Almás pite

Kőszeg; amióta az eszemet tudom, kedvenc városom. Rejtélyekkel teli történelme, fekvése, természeti adottságai, s a rokonok közelsége mindig idevonzott. Majdnem 700 éve királyi város, itt 11 órakor is harangoznak, vannak hegyek, tisztások, források, az Írott kőről jó időben ellátni a Balatonig is, és közel s az egykori "vasfüggönyös" határ, itt még él a becsületkasszás kapualj-kereskedelem, nyugodt, kedves közvetlen emberek.
Nagyi halála óta, már csak az őszi arcát ismerem, mivel mindenszentekkor mindig "hazamegyünk". Mielőtt beérnénk a városba a zsidányi erdőnél az almaültetvény és a szelídgesztenyés fogad. Két meghatározó íz, ami a város nevének említésekor is felidéződik bennem. Nemtudom, hogy a recept a Mamámé vagy Anyukámé, egy biztos: finom!

Hozzávalók:
50 dkg liszt,
1 "liga" margarin (bármilyen más is tökéletes),
3 dkg élesztő, (lehet por is)
10 dkg cukor,
1 tojás + 1 sárgája
1-1,5 kg alma (azt szertem, amikor van töltelék benne, s nem "fűrészporos")

Az élesztőt kevés tejben, egy kiskanál cukorral felfuttatom, a többi hozzávalóval alaposan kidolgozom. Meleg helyen addig pihentetem, amíg az almákat megpucolom, s lereszelem. A tészta egyik felét kinyújtom, s a zománcos tepsi aljára teszem, villával megszurkálom. Ezután a kicsavart reszelt alma következik, amit megszórok vékonyan cukorral és őrölt fahéjjal. a tészta tetejét is megszurkálom, s a megmaradt tojásfehérjével megkenem. 180-200 fokos sütőben 30-40 percig sütöm, rombusz alakúra vágva, porcukorral meghintve tálalom.

Az oroszlános szobor oszloptartójára írt szólás tükrözi a kőszegiek mentalitását. "Ne menjen le a nap a Te haragoddal!" Igyekszem erre törekedni én is, de még nem mindig sikerül. :-)

Puliszka, gyors, ízletes...

Pár évvel ezelőtt a kollégáimmal jártunk Kalotaszentkirályon, ahol megismertem a vendéglátónk nagymamája által készített isteni puliszkát. Volt juhtúrós-tejfölös, szilvalekváros, és sima tejes. Errefelé ez utóbbit gyakorta eszik reggelire. Nekem a sós-túrós ízlett a legjobban, persze rögtön lejegyeztem a hozzávalókat és a készítés módját.
Mint említettem, kísérletezéseimmel a barátaimat örvendeztetem meg, s így mikor már beteltek a többfogásos vacsorákkal, ezzel az egyszerű, ám laktató erdélyi "egytál" étellel leptem meg őket.
Juhtúrós puliszka
Hozzávalók:
60 dkg kukoricadara
30 dkg juhtúró
1 nagy pohár tejföl
8 dkg zsír vagy vaj
20 dkg kolozsvári szalonna
só
1,5 liter vizet kevés sóval fel kell forralni. Folyamatos keverés mellett (praktikus habverővel) hozzáadjuk a kukoricadarát. Kislángon lassan, továbbra is kevergetve főzzük, amíg nem válik tejbegríz-sűrűségűvé, félre tesszük "dagadni". Egy tűzálló jénait vagy tepsit kizsírozunk, s az aljára terítünk néhány kanálnyi puliszkát, amit megszórunk az apróra vágott és megpirított szalonnakockákkal, majd rámorzsolunk juhtúrót, s meg locsoljuk tejföllel, csepegtetünk rá zsírt, majd egy újabb réteg puliszkát, szalonna, túró. A rétegezés tetejére puliszka kerül tejföllel. Forró sütőben, közepes tűzön (160 fok) pirosra sütjük. Egy jó Chardonnay, vagy Somlói Juhfark, de könnyű rosé is kiválóan passzol hozzá.Ez a stég a tusnádi Szent-Anna tóba vezetett, nem tudom, hogy áll-e még?

Egy "tadzsin"-nyi Marokkó

Hosszas mérlegelés, tanakodás után döntöttünk úgy barátnőmmel, hogy csatlakozunk egy hátizsákos utazási iroda Marokkó-i útjához. Busszal, sátorral tettünk meg, a valamivel több, mint 9000 kilométert. Az út végén így emlékeztem vissza:

„Marokkóban mindig kék az ég". A mesés illatokat – ízeket – hangokat még mindig érzem. Asilah – hullámzó óceánpartját, naplementéjét. Rabat – a szuk forgatagát és a kivilágított mauzóleumot. Casablanca – a gigantikus mecset köveit. Marrakech – a pávákat és a frissen facsart narancslé ízét. Toubkal – az égbe meredő sziklacsúcsokat, keskeny öszvérutakkal. A „milliónyi” kasba valamennyi tornyát, a szabad ég alatt töltött éjszakák csillagait, meteorjait. Feledhetetlen élmények voltak a napkelték és a müezzin hangjával színesített naplementék. A forró sivatagi homokot felváltó imbolygó tevegelést. Fez – a pókháló és labirintus keveredésű utcákat. Chefchauen – a meghatározhatatlan számú és színű kék sikátorokat, a pezsgő éjszakai életet. A szervezés és az össze”verődött” társaság hozzájárulásával gyönyörű élményekre tettem szert.”

Tadzsin, Tajine, Tagine

A hozzávalókat a tadzsin tál mérete illetve a meghívottak száma határozza meg. Az én kölcsön tálamban 6-8 személynek elegendő tadzsint tudok készíteni.

8 db csirke felsőcomb

4 fej vöröshagyma (közepes)

10 gerezd fokhagyma

3-4 krumpli

1 kisebb padlizsán

1 kisebb cukkini

1 karalábé

3 sárgarépa

1 fehérrépa

1 kisebb zeller

Aszalt szilva kb. 10 dkg.

Szeletelt mandula kb 3 dkg.

1 pohár száraz fehérbor

Tadzsin fűszer+ őrölt fahéj

Só, olivaolaj

A csirkét megfosztom a bőrétől, besózom, állni hagyom, majd olíva olajon egy kicsit elősütöm őket. A Tadzsintál aljába is olívát öntök, középre halmozom a combokat, majd köré felépítem a kúpot a zöldségekből. A vöröshagymát nyolcadolom, a fokhagymát egészben dugdosom a szabad helyekre, az aszalt szilvával együtt. Miközben építem, természetesen sózom ill. tadzsin fűszert szórok bőségesen (a fűszert lehet kapni Marokkón kívül a Nagycsarnok Ázsia boltjában is) sőt, mindig megtoldom egy kis őrölt fahéjjal, hogy pikánsabb legyen. A karalábét, padlizsánt, cukkinit 1 cm karikára vágom, s ha szükséges felezem. A sárgarépa, fehérrépa negyedelve „rudak” formájában kerül a tálba. A végén szórom a tetejére a szeletelt mandulát, locsolom meg olíva olajjal, és a borral (ami lehet víz is, vagy húsleves lé, ami van) Ha még vegásabbá akarjuk tenni, darabolt kelkáposztát, karfiolt is tehetünk a hús helyett, vagy mellé

Az én tálam befér a sütőbe, így ott szoktam 1-1,5 óráig sütni. Az illatáról érezni, hogy mikor jó! (De kipróbáltam már közvetlenül gázlángon is, csak platnit tegyünk a tál alá, az egyenletes hőeloszlás végett.)

Első lépések

Az első sütemény, amit már kb. 7 éves koromban tudtam készíteni a "morzsóka" és a "sajtos stangli" volt. Mindig áhitattal néztem nagymamámat, milyen egyszerű alkotóelemekből varázsol finom sütiket. Persze a nagypapánál jobb "szalagos fánkot" senki nem tudott csinálni a családban, (azóta se...). Szóval korán kezdtem a konyhában tüsténkedni, viszont sokáig csak a sütés érdekelt. Később lelkes nézője lettem a "Főzőcske, de okosan" sorozatnak, valamint német nyelvtanulásom egyik fontos elemévé vált a színes gyönyörűen fotózott receptek fordítása, s kipróbálása.
Manapság az olasz- és francia konyha áll hozzám legközelebb, de igyekszem az utazásaim során legjobbnak ítélt ételek et itthon is "reprodukálni", vállalkozó barátaimon tesztelni. :-)
Törökországi túrám után vált az is merőseim kedvencévé a baklava, amit én korábban "Teri néni féle, vrányei pite"-ként sütöttem már. Ez utóbbi receptje a meggyes tunning miatt nekem jobban ízlik, úgy nem olyan nagyon édes.
Vrányai pite
3 egész tojás, 2 dl cukor, 2 dl joghurt, 2 dl olaj, 1/2 sütőpor, (habverővel összekeverni) 50-60 dkg rétestészta (2-4 csomag attól függően, hogy hány lapos), kb. 1 kg mmagozott meggy.
A tepsi alját megkenem az előbbi masszával vékonyan, utána két levél tészta, arra újból massza, ezt megszórom meggyel, majd egy kicsi gríz/dió-t teszek rá. Ezután ismét 2 levél tészta, massza, töltelék, ezt mindaddig rétegezem, amíg van tésztám. A tészta tetejére a megmaradt masszát ráöntöm, egyenletesen eloszlatom, majd nyersen felvágom. Előmelegített sütőben 30-35 percet sütöm. (180-220 celsiusfok). Külön elkészítek egy cukros szirupot, 2 dl vízből és 40 dkg cukorból, amit akkor öntök rá, amikor a megsült tésztát kivettem a sütőből.Baklava
Két csomag rétestészta (legalább 12 lapos), kb. 20 dkg vaj, 25-30 dkg dió, (gazdagabbá tehető pisztáciával) fél kiló cukor, 3-4 dl víz, rózsavíz, lime.
A tepsit kivajazzuk az előzőleg felolvasztott vajjal, egyenként belerakjuk az egyik zacskó réteslapjait, gondosan megkenve a vajjal a lapok tetejét. A diót ledaráljuk s egyenletesen megszórjuk vele a tésztát, ha akarjuk akkor a zúzott pisztáciát is rátesszük, majd következik a másik csomag rétestésztalap, szintén laponként megvajazva. A tetejét is megkenjük vajjal, nyersen felvágjuk (tetszés szerint háromszög vagy kis négyzet alakúra) 30 percig aranybarnára sütjük. Amíg sül, elkészítjük a szirupot. Az 50 dkg cukrot, 3,5 dl vizet, felforraljuk, amikor forr, tesszük bele az egy evőkanál rózsavizet és a fél "zöldcitrom" levét. Amikor kivettük a készre sült süteményt, ráöntjük egyenletesen a szirupot. (Kínálás előtt jó, ha pár órát szikkad)
Ha még szeretnénk bolondítani, tehetünk rá csokimázat is. :-)

Blogok

Azóta volt két fotó kiállításom, amelynek tablóit -ilyen formában- is megörökítettem.
Az első a "Jelen a múlt..." találó címet kapta.

Ahogy nincs két egyforma tojás, úgy nincs két egyforma pillanat sem.

Egy-egy utazás előtt fotók tucatját képes az ember átnézni, s eltökélt szándéka: —ezeket szeretném megörökíteni a saját szemszögemből. Így teszek én is. A természet szépségét, a hangulat varázsát, a kövek rejtett titkát, a valóság pillanatba sűrített világát szeretném rögzíteni.

Ám a múlt képei, a jelen nézelődői által új, sajátos tartalmat kaphatnak, életre kelhetnek. S ha a látható képen túl sikerül megsejtetni az adott pillanatot, akkor elértem célomat.

A második az adventi időszakban volt látható, Szentföldi utazásom néhány pillanatát mutatta be.