Nagyi halála óta, már csak az őszi arcát ismerem, mivel mindenszentekkor mindig "hazamegyünk". Mielőtt beérnénk a városba a zsidányi erdőnél az almaültetvény és a szelídgesztenyés fogad. Két meghatározó íz, ami a város nevének említésekor is felidéződik bennem. Nemtudom, hogy a recept a Mamámé vagy Anyukámé, egy biztos: finom!
Hozzávalók:
50 dkg liszt,
1 "liga" margarin (bármilyen más is tökéletes),
3 dkg élesztő, (lehet por is)
10 dkg cukor,
1 tojás + 1 sárgája
1-1,5 kg alma (azt szertem, amikor van töltelék benne, s nem "fűrészporos")
Az élesztőt kevés tejben, egy kiskanál cukorral felfuttatom, a többi hozzávalóval alaposan kidolgozom. Meleg helyen addig pihentetem, amíg az almákat megpucolom, s lereszelem. A tészta egyik felét kinyújtom, s a zománcos tepsi aljára teszem, villával megszurkálom. Ezután a kicsavart reszelt alma következik, amit megszórok vékonyan cukorral és őrölt fahéjjal. a tészta tetejét is megszurkálom, s a megmaradt tojásfehérjével megkenem. 180-200 fokos sütőben 30-40 percig sütöm, rombusz alakúra vágva, porcukorral meghintve tálalom.
Az oroszlános szobor oszloptartójára írt szólás tükrözi a kőszegiek mentalitását. "Ne menjen le a nap a Te haragoddal!" Igyekszem erre törekedni én is, de még nem mindig sikerül. :-)
Az oroszlános szobor oszloptartójára írt szólás tükrözi a kőszegiek mentalitását. "Ne menjen le a nap a Te haragoddal!" Igyekszem erre törekedni én is, de még nem mindig sikerül. :-)
Azért, ha már elkezdted, egy hónapban legalább egy poszt legyen már. Tudom, tudom, választások, meg minden, de azért csak eszel valamit.
VálaszTörlésNem Carpa diem, hanem Carpe diem...tudom hogy csak elírás, csak szólok..:)
VálaszTörlés