Puliszka, gyors, ízletes...

Pár évvel ezelőtt a kollégáimmal jártunk Kalotaszentkirályon, ahol megismertem a vendéglátónk nagymamája által készített isteni puliszkát. Volt juhtúrós-tejfölös, szilvalekváros, és sima tejes. Errefelé ez utóbbit gyakorta eszik reggelire. Nekem a sós-túrós ízlett a legjobban, persze rögtön lejegyeztem a hozzávalókat és a készítés módját.
Mint említettem, kísérletezéseimmel a barátaimat örvendeztetem meg, s így mikor már beteltek a többfogásos vacsorákkal, ezzel az egyszerű, ám laktató erdélyi "egytál" étellel leptem meg őket.
Juhtúrós puliszka
Hozzávalók:
60 dkg kukoricadara
30 dkg juhtúró
1 nagy pohár tejföl
8 dkg zsír vagy vaj
20 dkg kolozsvári szalonna
só
1,5 liter vizet kevés sóval fel kell forralni. Folyamatos keverés mellett (praktikus habverővel) hozzáadjuk a kukoricadarát. Kislángon lassan, továbbra is kevergetve főzzük, amíg nem válik tejbegríz-sűrűségűvé, félre tesszük "dagadni". Egy tűzálló jénait vagy tepsit kizsírozunk, s az aljára terítünk néhány kanálnyi puliszkát, amit megszórunk az apróra vágott és megpirított szalonnakockákkal, majd rámorzsolunk juhtúrót, s meg locsoljuk tejföllel, csepegtetünk rá zsírt, majd egy újabb réteg puliszkát, szalonna, túró. A rétegezés tetejére puliszka kerül tejföllel. Forró sütőben, közepes tűzön (160 fok) pirosra sütjük. Egy jó Chardonnay, vagy Somlói Juhfark, de könnyű rosé is kiválóan passzol hozzá.Ez a stég a tusnádi Szent-Anna tóba vezetett, nem tudom, hogy áll-e még?

Egy "tadzsin"-nyi Marokkó

Hosszas mérlegelés, tanakodás után döntöttünk úgy barátnőmmel, hogy csatlakozunk egy hátizsákos utazási iroda Marokkó-i útjához. Busszal, sátorral tettünk meg, a valamivel több, mint 9000 kilométert. Az út végén így emlékeztem vissza:

„Marokkóban mindig kék az ég". A mesés illatokat – ízeket – hangokat még mindig érzem. Asilah – hullámzó óceánpartját, naplementéjét. Rabat – a szuk forgatagát és a kivilágított mauzóleumot. Casablanca – a gigantikus mecset köveit. Marrakech – a pávákat és a frissen facsart narancslé ízét. Toubkal – az égbe meredő sziklacsúcsokat, keskeny öszvérutakkal. A „milliónyi” kasba valamennyi tornyát, a szabad ég alatt töltött éjszakák csillagait, meteorjait. Feledhetetlen élmények voltak a napkelték és a müezzin hangjával színesített naplementék. A forró sivatagi homokot felváltó imbolygó tevegelést. Fez – a pókháló és labirintus keveredésű utcákat. Chefchauen – a meghatározhatatlan számú és színű kék sikátorokat, a pezsgő éjszakai életet. A szervezés és az össze”verődött” társaság hozzájárulásával gyönyörű élményekre tettem szert.”

Tadzsin, Tajine, Tagine

A hozzávalókat a tadzsin tál mérete illetve a meghívottak száma határozza meg. Az én kölcsön tálamban 6-8 személynek elegendő tadzsint tudok készíteni.

8 db csirke felsőcomb

4 fej vöröshagyma (közepes)

10 gerezd fokhagyma

3-4 krumpli

1 kisebb padlizsán

1 kisebb cukkini

1 karalábé

3 sárgarépa

1 fehérrépa

1 kisebb zeller

Aszalt szilva kb. 10 dkg.

Szeletelt mandula kb 3 dkg.

1 pohár száraz fehérbor

Tadzsin fűszer+ őrölt fahéj

Só, olivaolaj

A csirkét megfosztom a bőrétől, besózom, állni hagyom, majd olíva olajon egy kicsit elősütöm őket. A Tadzsintál aljába is olívát öntök, középre halmozom a combokat, majd köré felépítem a kúpot a zöldségekből. A vöröshagymát nyolcadolom, a fokhagymát egészben dugdosom a szabad helyekre, az aszalt szilvával együtt. Miközben építem, természetesen sózom ill. tadzsin fűszert szórok bőségesen (a fűszert lehet kapni Marokkón kívül a Nagycsarnok Ázsia boltjában is) sőt, mindig megtoldom egy kis őrölt fahéjjal, hogy pikánsabb legyen. A karalábét, padlizsánt, cukkinit 1 cm karikára vágom, s ha szükséges felezem. A sárgarépa, fehérrépa negyedelve „rudak” formájában kerül a tálba. A végén szórom a tetejére a szeletelt mandulát, locsolom meg olíva olajjal, és a borral (ami lehet víz is, vagy húsleves lé, ami van) Ha még vegásabbá akarjuk tenni, darabolt kelkáposztát, karfiolt is tehetünk a hús helyett, vagy mellé

Az én tálam befér a sütőbe, így ott szoktam 1-1,5 óráig sütni. Az illatáról érezni, hogy mikor jó! (De kipróbáltam már közvetlenül gázlángon is, csak platnit tegyünk a tál alá, az egyenletes hőeloszlás végett.)

Első lépések

Az első sütemény, amit már kb. 7 éves koromban tudtam készíteni a "morzsóka" és a "sajtos stangli" volt. Mindig áhitattal néztem nagymamámat, milyen egyszerű alkotóelemekből varázsol finom sütiket. Persze a nagypapánál jobb "szalagos fánkot" senki nem tudott csinálni a családban, (azóta se...). Szóval korán kezdtem a konyhában tüsténkedni, viszont sokáig csak a sütés érdekelt. Később lelkes nézője lettem a "Főzőcske, de okosan" sorozatnak, valamint német nyelvtanulásom egyik fontos elemévé vált a színes gyönyörűen fotózott receptek fordítása, s kipróbálása.
Manapság az olasz- és francia konyha áll hozzám legközelebb, de igyekszem az utazásaim során legjobbnak ítélt ételek et itthon is "reprodukálni", vállalkozó barátaimon tesztelni. :-)
Törökországi túrám után vált az is merőseim kedvencévé a baklava, amit én korábban "Teri néni féle, vrányei pite"-ként sütöttem már. Ez utóbbi receptje a meggyes tunning miatt nekem jobban ízlik, úgy nem olyan nagyon édes.
Vrányai pite
3 egész tojás, 2 dl cukor, 2 dl joghurt, 2 dl olaj, 1/2 sütőpor, (habverővel összekeverni) 50-60 dkg rétestészta (2-4 csomag attól függően, hogy hány lapos), kb. 1 kg mmagozott meggy.
A tepsi alját megkenem az előbbi masszával vékonyan, utána két levél tészta, arra újból massza, ezt megszórom meggyel, majd egy kicsi gríz/dió-t teszek rá. Ezután ismét 2 levél tészta, massza, töltelék, ezt mindaddig rétegezem, amíg van tésztám. A tészta tetejére a megmaradt masszát ráöntöm, egyenletesen eloszlatom, majd nyersen felvágom. Előmelegített sütőben 30-35 percet sütöm. (180-220 celsiusfok). Külön elkészítek egy cukros szirupot, 2 dl vízből és 40 dkg cukorból, amit akkor öntök rá, amikor a megsült tésztát kivettem a sütőből.Baklava
Két csomag rétestészta (legalább 12 lapos), kb. 20 dkg vaj, 25-30 dkg dió, (gazdagabbá tehető pisztáciával) fél kiló cukor, 3-4 dl víz, rózsavíz, lime.
A tepsit kivajazzuk az előzőleg felolvasztott vajjal, egyenként belerakjuk az egyik zacskó réteslapjait, gondosan megkenve a vajjal a lapok tetejét. A diót ledaráljuk s egyenletesen megszórjuk vele a tésztát, ha akarjuk akkor a zúzott pisztáciát is rátesszük, majd következik a másik csomag rétestésztalap, szintén laponként megvajazva. A tetejét is megkenjük vajjal, nyersen felvágjuk (tetszés szerint háromszög vagy kis négyzet alakúra) 30 percig aranybarnára sütjük. Amíg sül, elkészítjük a szirupot. Az 50 dkg cukrot, 3,5 dl vizet, felforraljuk, amikor forr, tesszük bele az egy evőkanál rózsavizet és a fél "zöldcitrom" levét. Amikor kivettük a készre sült süteményt, ráöntjük egyenletesen a szirupot. (Kínálás előtt jó, ha pár órát szikkad)
Ha még szeretnénk bolondítani, tehetünk rá csokimázat is. :-)

Blogok

Azóta volt két fotó kiállításom, amelynek tablóit -ilyen formában- is megörökítettem.
Az első a "Jelen a múlt..." találó címet kapta.

Ahogy nincs két egyforma tojás, úgy nincs két egyforma pillanat sem.

Egy-egy utazás előtt fotók tucatját képes az ember átnézni, s eltökélt szándéka: —ezeket szeretném megörökíteni a saját szemszögemből. Így teszek én is. A természet szépségét, a hangulat varázsát, a kövek rejtett titkát, a valóság pillanatba sűrített világát szeretném rögzíteni.

Ám a múlt képei, a jelen nézelődői által új, sajátos tartalmat kaphatnak, életre kelhetnek. S ha a látható képen túl sikerül megsejtetni az adott pillanatot, akkor elértem célomat.

A második az adventi időszakban volt látható, Szentföldi utazásom néhány pillanatát mutatta be.

Nem ez az első...

Dél-Amerikába utazásomkor az e-mailek küldése helyett választottam a blogírást. (www.perubolivia.blog.hu)
A divatos "gondolatközvetítésen" túl szeretném ezen az oldalon a legjobban sikerült receptjeimet is megosztani elsősorban barátaimmal, de minden érdeklődőt, kritikust szívesen látok.