Diós-gránátalmás kelbimbó fetasajttal

A kelbimbó valahogy nem sokat fordult elő eddigi étkeim között. A közelmúltban barátnőm készített valamilyen sült mellé köretként kelbimbót, akkor döbbentem rá, hogy nem is olyan rossz. Az is bebizonyosodott, a kelbimbó ízletesebb sütve, mint főzve. 
Utána olvasva arra jutottam, egészséges a diétázók nagy barátja, hisz az alacsony kalóriához tekintélyes vitamin- és ásványianyag-tartalom társul. Magas a C-vitamintartalma, amit hőkezelés hatására is megőriz, található benne A-, B-, E- valamint K-vitamin is. De van benne kálium, kalcium, magnézium, foszfor, cink, és vas. A kelbimbó 85%-a víz, és magas a rosttartalma is, mint minden káposztafélének.

Vega barátnőm főételként ette, nekem a pulykasült mellé köretként szolgált.

Egyszerű elkészíteni, nem igényel sok időt sem.

Hozzávalók (2-4 főre):

50 dkg friss kelbimbó

½ dl olívaolaj

1 kk tengeri só

1 tk őrölt rozmaring

1 gerezd fokhagyma összezúzva

1 kis csokor petrezselyemzöld aprítva

1 kk kakukkfű levél, vagy szárított is jó

1 tk friss reszelt gyömbér

fehér bors – ízlés szerint

½ citrom leve 

½ zacskó fetasajt (12 dkg)

2 marék dió

1 gránátalma magjai

 A kelbimbó végét, valamint külső leveleit levágtam, megmostam, félbevágtam, a nagyobbakat negyedeltem. A páchoz az olívát és a citrom levét a fűszerekkel, kis habverővel egy jól záródó műanyag edényben összekevertem. 

Hozzáadtam a darabolt kelbimbókat, majd a tetőt rápattintva jól összeráztam, 10-15 percig hagytam pácolódni. Közben a sütőt 200 fokra előmelegítettem. A sütőpapírral bélelt tepsire igyekszem úgy eloszlatni a kelbimbókat, hogy a vágott felük érintkezzen a tepsivel.

A sütés ideje függ a mérttől, a kisebbek 10 perc alatt a nagyobbakkal tarkított, 15 perc alatt készre sül úgy, hogy kívülről enyhén karamellizálódik, belülről pedig enyhén roppanós marad. A diót serpenyőben megpirítottam, majd durvára vágtam, a gránátalmából pedig „kivertem” a vörös magokat, a fetát apró kockákra vágtam. A sütőből a diós-gránátalma keverékre halmoztam a kelbimbókat, a fetát gyengéden hozzá forgattam, majd tálaltam.

Caprese, legegyszerűbben

Az olasz tricolort magán viselő egyszerű vacsora az Insalata Caprese. Eredeti változatát Voghera melletti Salice Terme kis faluban volt szerencsém enni. Nem kell hozzá más, mint jó minőségű bivalyszív paradicsom, bufala mozzarella, bazsalikom és szűz olívaolaj.

A házi néni a piacon szerezte be a “Pomodoro cuore di bue”-t, azaz a szívalakú, óriási gyümölcsű paradicsomot, amelyek íze nagyon finom édes, viszonylag kicsi a savtartalma és tiszta hús a belseje, kevés maggal. Amihez kistermelői bivalytejes mozzarellát is szerzett. 

A „bufala” a dél-olaszországi Campania és Lazio tartományból származik, ahol a 16. század óta változatlan recept alapján készítik, a háziasított vízibivaly zsíros tejéből. Gyártása során nem érlelik, semmilyen tartósítószert nem adnak hozzá, és nem is ízesítik. A készítés során a sajt zsírdús alapanyagát addig nyújtják és gyúrják, amíg végül formázhatóvá válik. A méret kialakítását a hagyományos, kerámiából vagy porcelánból készült sajtkészítő-edényben végzik. Hagyományosan friss állapotban, többnyire zacskóban sós lében tárolva értékesítik.

A nagy tányér aljára gondosan, 1 cm vastag paradicsomszeletet rakott, pici tengeri sóval, olívával meghintette, majd a hasonló vastagra felszelt mozzarella következett. A tetejére a kertben szedett friss bazsalikom levelek kerültek. Még egy kis sózás, bátrabb olívás megöntözés, s kész is a vacsora, amit nekünk friss, ropogós zsemle kíséretében kínált.

Persze, lehet ezt egyszerű paradicsomból szarvasi mozzarellával, friss bazsalikom helyett pestoval készíteni. Vagy fekete olajbogyóval, párcsepp balzsamecettel megbolondítani. De higgyétek el egyszer az „eredetit” is ki kell próbálni. Egy jó pohár prosecoval, vagy fehér borral, Isteni!!

Tabulé, tabbouleh

Grillezett húsok, saslikok jó kiegészítője, körete lehet. Először Jerasban ettem, Jordániában. Többféle verziója is lehetséges, az enyémben a petrezselyem dominál. Már kapható a hipermarketek hűtőpolcain a dobozos változata is, ám abban jóval több a nagy "szemű" bulgur, mint ebben.
Bulgur (berberül kuszkusz): Az arab konyha kedvenc alapanyaga. Az éretlen vagy a meghántolt érett búzaszemeket párolják, belisztezik, kiszárítják, majd durvára összetörik. Különböző méretű sziták segítségével méret szerint szétválogatják, megszabadítják a felesleges liszttől is. A párolás miatt, jóformán alig kell főzni, elég csak vízzel leforrázni. Nagy, közepes vagy kis szemű változata ismert. Az előbbieket köretként fogyasztják, utóbbi saláták, főtt ételek alapanyaga.
Tabulé saláta hozzávalói:
10 dkg aprószemű bulgur
3 db közepes paradicsom
2 db ujjnyi vastag újhagyma
3 nagy csokor petrezselyem
1 marék friss menta
2 marék friss korianderzöld
1 dl olívaolaj
1,5 citrom vagy lime leve
só
A bulgurt egy nagyobb tálba teszem, leforrázom egy csésze (2,5 dl) vízzel, majd lefedve állni hagyom. Ezalatt kiszedem a paradicsom magját (erre most nincs szükség) s a "húsos" részét felkockázom. Hozzáadom az apróra vágott újhagymát, petrezselymet, koriandert és a mentát, az olívaolaj, citrom és só keverékével meglocsolom. Ha szükséges, a felesleges vizet leöntöm a bulgurról, (ám általában erre nincs szükség). Óvatosan egybekeverem a zöldségekkel, tálalásig legalább 2 órát hűtőben tartom, hogy az ízek összeérjenek.