Kunefa, Knafa, Kenefa....

Ez a lámpa a Földközi-tenger partján fekvő, a világ egyik legrégebbi kikötőjének várvédő ágyújai közelében látható. Jaffa (Yafo) , melyet a Biblia szerint Noé fia, Jáfet alapított, hangulatos mediterrán település, amit a múlt század közepén a tőle északra felépített új városhoz -"Tavaszdomb" (Tel Avivhoz)- csatoltak. Az ősi falak ma pezsgő művészeti, kézműves és szórakoztató központként szolgálnak. 2005-ös, első izraeli utunkon itt ettünk a sütemény legfinomabb változatát. Tavaly több próbálkozás után az ammani a Habibah cukrászdában leltünk hozzá hasonlóra, így "sajnos" attól fogva, oda minden nap el kellett látogatnunk. A tipikus közel-keleti édességek mutációit Dél-Európától Észak-Afrikáig mindenütt megtaláljuk, ám itthon még nem láttam ilyet. Mivel arrafelé a magánhangzókat csak néha jelölik, így nehéz volt rákeresni a weben is. De elhatároztam, addig nem nyugszom, míg nem sikerül a tökéletes utánzatot előállítanom. A tésztáját hamar beazonosítottam az ultravékony kadaif tészta kell hozzá. (Elérhető áron, mindig lehet kapni a VIII. ker. Baross u. 125-ben a Zenubia, Keleti-fűszerek boltjában).
A különböző recept vátozatokból kikísérleteztem, hogy a mozzarella és kecskesajt keverékével tudom elérni azt a savanykás-pikáns ízt, ami ellensúlyozza a keleti édességek túlzó sziruposságát. Egy rejtély volt, hogy lesz oly rikító narancssárga...
Véletlen folytán egy videós receptben láttam meg a pofonegyszerű megoldást: ételszínezék. összehasonlításként idemásolom az "eredeti" és az általam készített változatot. Ízének hasonlóságát a velem együtt utazók igazolják.Egy kb. 40x40-es tepsihez (kb. 8-10 főre) kell:
egy zacskó (500g) kadaif tészta,
1/2 liter író (buttermilch)
30 dkg mozzarella,
20 dkg natúr kecskesajt,
narancssárga ételszínezék,
a sziruphoz 40 dkg cukor,
1- másfél dl víz,
citrom/lime ízlés szerint rózsavíz,
díszítéshez darált pisztácia
A tepsit kivajazom, a sütőt 200 fokra előmelegítem. A légmentesen lezárt összezsugorított tésztát kis adagokban a robotgép aprítójával feldarabolom. Az írót meglangyosítom, belekeverem a színezéket majd a felaprított tésztára öntöm, s egyenletesen eldolgozom. A tészta felét a tepsibe nyomkodom, a sajtokat lereszelve összekeverem és rászórom, majd a maradék tésztával befedem. 30-35 percig 180-200 fokon sütöm. A szirupot felfőzöm, ízesítem, majd a sütőből kivett tésztára öntöm. 10-15 cm négyzeteket vagy téglalapot vágunk belőle, amit apróra vágott pisztáciával díszíthetünk. Aki szereti a baklavát, ez is kedvencévé válhat!

Csokiláva

Rövidnek nem mondható hallgatás után először egy egyszerű, és mégis pompás desszerttel szeretnék visszatérni, s újból rendszeresen jelentkezni.
Egy születésnapi főzőcskén kellett volna a szakácsnak bemutatnia ezt a "sütit" ám egy vacak, szalonnás korongocskát sikerült produkálnia. Az ő kudarca sarkallt, hogy megtaláljam a leírásnak megfelelő receptet. Tudniillik ez egy olyan francia édesség, aminek a külső borítása kemény, de amikor belevágunk a lágy csoki, mint egy lávafolyam folyik a tányérra. Gyümölcsvelővel, fagylalttal, de csak magában is mennyei ez a fogás.
Íme a hozzávalók:
20 dkg étcsokoládé, legalább 70%-os
20 dkg vaj
30 dkg porcukor
6 db tojás
10 dkg liszt
vaj, liszt a forma kikenéséhez.

A csokit a vajjal vízgőzön felolvasztunk. Közben a tojásokat habverővel (robotgéppel) felhabosítjuk a porcukorral, majd hozzáadjuk az olvasztott vajas csokit s legutoljára a lisztet. Bekanalazzuk a kapszlikba, 180 fokon 10 percig sütjük.(Ha lehet légkeveréssel) Mindenképp előmelegített sütőbe tegyük, hisz az a titka, hogy rövid idő alatt szilárd "kérge" süljön, de a belseje folyós maradjon. Ha nincs légkeverőnk, akkor inkább emeljünk a hőmérsékleten.

A kapszli lehet nagy muffin sütőforma, de bármilyen 6-8 cm átmérőjű tűzálló pohárka, csésze is megteszi. Ilyen lett a "kitörés" után :-)