Hosszas mérl
egelés, tanakodás után döntöttünk úgy barátnőmmel, hogy csatlakozunk egy hátizsákos utazási iroda Marokkó-i útjához. Busszal, sátorral tettünk meg, a valamivel több, mint 9000 kilométert. Az út végén így emlékeztem vissza:
„Marokkóban mindig kék az ég". A mesés illatokat – ízeket – hangokat még mindig érzem. Asilah – hullámzó óceánpartját, naplementéjét. Rabat – a szuk forgatagát és a kivilágított mauzóleumot. Casablanca – a gigantikus mecset köveit. Marrakech – a pávákat és a frissen facsart narancslé ízét. Toubkal – az égbe meredő sziklacsúcsokat, keskeny öszvérutakkal. A „milliónyi” kasba valamennyi tornyát, a szabad ég alatt töltött éjszakák csillagait, meteorjait. Feledhetetlen élmények voltak a napkelték és a müezzin hangjával színesített naplementék. A forró sivatagi homokot felváltó imbolygó tevegelést. Fez – a pókháló és labirintus keveredésű utcákat.
Chefchauen – a meghatározhatatlan számú és színű kék sikátorokat, a pezsgő éjszakai életet. A szervezés és az össze”verődött” társaság hozzájárulásával gyönyörű élményekre tettem szert.”
egelés, tanakodás után döntöttünk úgy barátnőmmel, hogy csatlakozunk egy hátizsákos utazási iroda Marokkó-i útjához. Busszal, sátorral tettünk meg, a valamivel több, mint 9000 kilométert. Az út végén így emlékeztem vissza:„Marokkóban mindig kék az ég". A mesés illatokat – ízeket – hangokat még mindig érzem. Asilah – hullámzó óceánpartját, naplementéjét. Rabat – a szuk forgatagát és a kivilágított mauzóleumot. Casablanca – a gigantikus mecset köveit. Marrakech – a pávákat és a frissen facsart narancslé ízét. Toubkal – az égbe meredő sziklacsúcsokat, keskeny öszvérutakkal. A „milliónyi” kasba valamennyi tornyát, a szabad ég alatt töltött éjszakák csillagait, meteorjait. Feledhetetlen élmények voltak a napkelték és a müezzin hangjával színesített naplementék. A forró sivatagi homokot felváltó imbolygó tevegelést. Fez – a pókháló és labirintus keveredésű utcákat.
Chefchauen – a meghatározhatatlan számú és színű kék sikátorokat, a pezsgő éjszakai életet. A szervezés és az össze”verődött” társaság hozzájárulásával gyönyörű élményekre tettem szert.”
Tadzsin, Tajine, Tagine
A hozzávalókat a tadzsin tál mérete illetve a meghívottak száma határozza meg. Az én kölcsön tálamban 6-8 személynek elegendő tadzsint tudok készíteni.
8 db csirke felsőcomb
4 fej vöröshagyma (közepes)
10 gerezd fokhagyma
3-4 krumpli
1 kisebb padlizsán
1 kisebb cukkini
1 karalábé
3 sárgarépa
1 fehérrépa
1 kisebb zeller
Aszalt szilva kb. 10 dkg.
Szeletelt mandula kb 3 dkg.
1 pohár száraz fehérbor
Tadzsin fűszer+ őrölt fahéj
Só, olivaolaj
A csirkét megfosztom a bőrétől, besózom, állni hagyom, majd olíva olajon egy kicsit elősütöm őket. A Tadzsintál aljába is olívát öntök, középre halmozom a combokat, majd köré felépítem a kúpot a zöldségekből. A vöröshagymát nyolcadolom, a fokhagymát egészben dugdosom a szabad helyekre, az aszalt szilvával együtt. Miközben építem, természetesen sózom ill. tadzsin fűszert szórok bőségesen (a fűszert lehet kapni Marokkón kívül a Nagycsarnok Ázsia boltjában is) sőt, mindig megtoldom egy kis őrölt fahéjjal, hogy pikánsabb legyen. A karalábét, padlizsánt, cukkinit 1 cm karikára vágom, s ha szükséges felezem. A sárgarépa, fehérrépa negyedelve „rudak” formájában kerül a tálba. A végén szórom a tetejére a szeletelt mandulát, locsolom meg olíva olajjal, és a borral (ami lehet víz is, vagy húsleves lé, ami van) Ha még vegásabbá akarjuk tenni, darabolt kelkáposztát, karfiolt is tehetünk a hús helyett, vagy mellé
Az én tálam befér a sütőbe, így ott szoktam 1-1,5 óráig sütni. Az illatáról érezni, hogy mikor jó! (De kipróbáltam már közvetlenül gázlángon is, csak platnit tegyünk a tál alá, az egyenletes hőeloszlás végett.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése