Mole poblano (csirke csokis szósszal)

Mint megtudtam ez a fogás a világörökség része. Meglepődtem, hogy egy-egy ország jellegzetes ételei is felkerülhetnek a védendő értékek közé. A igazi mole szósz készítésére nem vállalkoztam, hisz tájegységenként más és más összetevőket tesznek bele, s itthon nem olyan egyszerű a minimum 5 fajta paprika, paradicsom beszerzése. Ezért ismét a készen kapható változatot választottam, a saját ízlésem szerinti tuninggal. A kész szószhoz tettem még paradicsomszószt, a csípősségét tejcsokoládéval próbáltam enyhíteni. Nagyon jól sikerült. Petra fogalmazása szerint, "alantas, mélyről csípő" lett. Első kóstolásra harmonikus, csokoládé ízű, ám miután lenyelted, előbújik a pikáns mártás ereje. A lime levesnél félretett, alaplében főtt combokat rizses körettel tálaltam, a húst beborítottam a moléval, s pirított szezámmaggal díszítettem.

Quesadillas

Playa del Carmen-i szállásunk melletti kifőzdében ettük a legfinomabbat. Ott a csirkés hússal töltött kukorica tortillákat vékonyra vágott káposztacsíkokkal és sajttal szórták meg és kísérőnek tejfölt kínáltak. Egy kicsit átértelmeztem ezt a fogást. A kukorica tortillát készen vásároltam (bevallom most lusta voltam saját kezűleg pepecselni vele, majd legközelebb) Mikróban hármasával 15 másodpercig melegítettem, hogy amikor megtöltöm, ne repedjen meg. A töltelékhez a korábban leírt lime levesben főtt csirkecombok egy részét (20 dkg) használtam. Vékony csíkokra szedtem a húst, semleges ízű ketchupot öntöttem hozzá, mexikói fűszerkeverékkel fűszereztem (kurkuma, fokhagymapor, vöröshagymapor, oregánó, kakukkfű, gyömbérpor) majd még 10 dkg kukoricát is tettem hozzá. 10 percig lassú tűzön kavargattam.
A körlap felére tettem a töltelékből, majd ráhajtottam a másik felét. a szélét óvatosan megnyomogattam s kevés forró olajban világosbarnára sütöttem. Tálaláskor fűszeres paradicsomszószt öntöttem rá, s durvára reszelt kecskesajttal hintettem meg a tetejét.

Nachos (marhahússal)

A "Nachos" gyakori előétel a Yukatán-félszigeten, csirkével, marhával, vagy csak simám 'salsa'val. Ami nekünk nagyon ízlett, azt úgy gondolom, így készül:
Hozzávalók
150 g natúr tortilla chips (Nachos)
30 dkg darálthús (marha, disznó, csirke)
paradicsom szósz (házi ketchup)
1 közepes hagyma
Fűszerek ízlés szerint: kakukkfű, oregánó, cayenne bors, pirospaprika, őröltbors,
gyömbérpor, fokhagymapor, só
10 dkg mozzarella sajt
15 dkg guacamole
paradicsom salsa





A hagymát apróra vágom, üvegesre párolom, majd hozzáteszem a finomra darált húst, ha kifehéredett, sózom, pirospaprikázom és házi kechuppal felöntöm, (ha ilyen nincs, akkor jön a paradicsom szósz és a fűszerek), 30 perc alatt puhára főzöm.
A tortilla chipset tűzálló tálba vagy serpenyőbe terítem, bőven meglocsolom a húsos szósszal és meghintem a durvára reszelt sajttal. Sütőben addig grillezem, míg a sajt megolvad. (nem kell sokáig 3-5 perc).
A tálaláshoz az elmaradhatatlan három mártás (guacamole, édes és csípős salsa) is az asztalra kerül.

Gránátalma (Pomegranate)

Amióta kóstoltam, vágyom az ízére. Sajnos itthon még nem sikerült igazán jót vásárolni.
Milyen is az igazi? Őshazája valahol a mai Irán-India-Izrael térségben lehetett. Aztán, -ahogy minden más- elterjedt a megfelelő éghajlatú Mediterrán térségben, dél-Ázsiában, a spanyol hódítók meghonosították dél-Amerikában és a Karibi területeken.
Több helyütt szerepel a Bibliában, valamit ókori emlékek díszítőelemeként. Sok magja miatt a termékenység, szerelem, Aphrodité gyümölcsének tartják.

Fásszárú bokor, sárga-narancssárga-piros színárnyalatú virágok borítják, kezdetben zöld, majd sárgásbordó termését szeptembertől-decemberig "szüretelik".
A héja természetes színező, sárga és fekete színt nyernek belőle. Az apró magok* nagy mennyiségű flavonoidot tartalmaznak, kiváló antioxidáns!
Még többet itt olvashattok róla: HáziPatika.com

*Amikor Safed (Zefat)-ben, a kabbalisztika "fővárosában" jártunk, megtudtuk, azért is különös ez a gyümölcs, mivel mindig -a számmisztika szerint varázslatos jelentőséggel bíró- 613 mag van benne. :-) (Aki nem hiszi, járjon utána!)
A legkönnyebben úgy juthatunk a gyönyörű bordó "könnycseppekhez" ha félbevágjuk és fakanállal kiütögetjük, a magokat körülvevő fehér, hártyák közül. Használhatjuk édességek, saláták, vad és szárnyas ételekhez. A kicsavart savanykás-édes leve is kitűnő, ebből készítik a grenadint is.

Flan avagy a mexikói puding

A menüsorhoz hiányzott egy édesség. El kezdtem gondolkozni, milyen desszertet ettünk mi tulajdonképpen odakint? Volt csokis süti, amiből mindig csak egy utolsó szelet maradt, répatorta -borzasztó ízű!, majd hosszas töprengés után bevillant: IGEN a tipikus mexikói édesség: a flan. Cukrászdákban, kávézókban, de még az éjjel-nappaliban is mindig lehetett kapni. A creme caramell spanyol fordításban FLAN. Ám legtöbbször nem kicsiny csészékben, hanem inkább torta formájú édességként kínálták. A korábbi creme caramell receptemet malackaraj blogjában olvasott mennyiségre növeltem:
5 dl tej
2 dl tejszín
3 egész tojás + 3 sárgája
1 vanília rúd
10 dkg cukor
+ 5 dkg a karamellhez
Egy közepes jénait vékonyan kivajaztam, majd az 5 dkg cukrot karamellizáltam és beleöntöttem a tálba, hadd hűljön. A vaníliarudat hosszában kettévágtam, a magokat kikapartam és a héjjal együtt a tej és a tejszín keverékébe tettem, felforraltam, hagytam, hogy kicsit hűljön. Ezután elkövettem egy hibát: túl habosra vertem a tojásokat a cukorral, s miután a meleg (de nem forró, mert akkor a tojás kicsapódik) tejjel összekevertem nem fért bele az eredeti edénybe. Így gyorsan újabb cukrot karamellizáltam és kis edényekbe tettem, s a maradék tojásos-tejkeverékkel felöntöttem, 130 fokon másfélórát "sütöttem". A jénais "torta" is jól sikerült, persze a hab sütésközben eltűnt így csak vékonyka "flantortát" inkább nem fotóztam, helyette a kis csészében készült darabot örökítettem meg. Díszítésnek tejszínhabot és maracuját használtam.

Hamis Piña Colada

Latin-Amerikában a friss gyümölcsleveket kedvelik. A "Jugo de naranja" a frissen facsart narancslé a legelterjedtebb, már majdnem olyan finom, mint Marakeshben. A másik favorit az ananászlé, s aztán ezek kevert változatai. Nálam a dobogós a Piña Colada. Számos variációban kóstoltam már, de az ízlett a legjobban, ahol az ananászlé és a kókusztej harmonikusan ölelte körbe a fehér-rumot. A mexikói ízekhez barátaimnak az alábbi arányokkal kevertem, ám mivel valódi gyümölcsöt nem tettem bele, ezért hívom hamisnak. :-)
8 dl ananászlé (100%-os)
1 dl sűrű kókusztej
1,5 dl kókuszlikőr
Az egészet összeturmixoltam, hidegen kínáltam.

"Sopa de lima" Lime leves, amilyet mi ettünk...

Hozzávalók:
1 csontos csirkemell (+ 6 csirke felsőcomb, amiket majd később más ételhez használjuk fel.)
½ kiskanál kömény
1 gerezd fokhagyma
2 kiskanál só,
3-5 szem bors,
2 szem szegfűbors,
1-1 kiskanál oregánó és kakukkfű
Olíva vagy napraforgó olaj
6 kukorica tortilla 1,5 cm-es csíkokra vágva
1 nagy apróra vágott fehér hagyma
Fűszerek ízlés szerint: kakukkfű, oregánó, cayenne bors, pirospaprika, őröltbors
3 apróra vágott paradicsom
1 evőkanál darált Serrano paprika (vagy Csípős Rózsa, de jó az Erős Pista is :-))
20 dkg konzerv kukorica (ha nincs friss)
3 evőkanál lime leve
3-4 szál apróra vágott friss koriander
4 vékony szeletre vágott lime, a díszítéshez
A csirke darabokat megtisztítom, egy-kettőn rajtahagyom a bőrét is. Másfél liter vízben el kezdem főzni. A habját leszedem, majd a köménnyel, oregánóval, kakukkfűvel, szegfűborssal, borssal, fokhagymával, sóval fűszerezem. Lassú tűzön –kuktában– 40 percig főzöm.
Amíg az alaplé elkészül, apróra vágom a hagymát, kevés olívaolajon üvegesre pirítom, majd hozzáadom a kockázott paradicsomokat, paprikát, kukoricát és a koriandert. A leszűrt alaplével felöntöm, ha kell még fűszertojásban rakok hozzá a fenti fűszerekből. A kicsontozott és vékony csíkokra szaggatott csirkemellet is beleteszem, 20 percig főzöm, s beleöntöm a lime levét is. Még egyet forr, és kész. A csíkokra vágott tortillát teflonos serpenyőben aranylóra pirítom, a tányér aljába kerül a kevésbé szép csík, rámerem a levest, aztán a mutatós darabokkal, koriander levéllel, citromkarikával díszítem a tetejét.